XIII. KERÜLET
2010. október 7-8.
Angyalföldi Gyermekház (1138 Budapest, Dagály utca 15/a, I. emelet)
2010. október 7.
10.00: Dalolka – Kárász Eszter
11.00: Hordozás a pszichológus szemével – Fehér Andrea pszichológus
15.00: Beszélgetés a hordozásról – Ónodi Ágnes baba- és gyermekhordozási tanácsadó, tanfolyamvezető, oktató
17.00: Kenguru módszer – Dr. Schill Beáta neonatológus
2010. október 8.
13.00: Táncház
14.00: Beszélgetés mindenről, ami szoptatás – Schneiderné Diószegi Eszter, IBCLC laktációs szaktanácsadó
16.00: Hordozós divatbemutató
16.30: Miben hordozzunk? – Chikánné Fényes Viktória (Celesztina) interaktív előadása
Kiállítás: kabátok, poncsók és egyéb hordozást segítő ruhadarabok bemutatása, melyeket a látogatók fel is próbálhatnak.
A rendezvény ideje alatt folyamatos hordozási és szoptatási tanácsadás lesz, illetve az érdeklődők dúlával is beszélgethetnek.
Szervezők:
XIII. kerületi babahordozó klub
Támogatók:
Tücsöktanya Családi Játszóház és Kisdedóvó
Hanami Teaház

____________________________________________________________________________________________

III. Nemzetközi Babahordozó Hét - Sajtóközlemény

2010-ben már harmadik alkalommal lesz Nemzetközi Babahordozó Hét szerte a világon, így Pécstől Miskolcig, Győrtől Csíkszeredáig is. A rendezvényeken a babahordozásé, a kötődő nevelésé, a válaszkész gondoskodásé és a természetes babagondozásé a főszerep.
 
A Hét során az érdeklődők megismerhetik a babahordozást, a gondoskodásnak ezt a természetes, testi-lelki biztonságot nyújtó és igen praktikus módját. Hiszen a babahordozás nem múló divat, hanem a baba biztonság és testközelség iránti elemi igényére adott kézenfekvő válasz. Az ölelés biztonsága elmélyíti a teljes élethez szükséges kötődést. A tévhitekkel ellentétben a hordozás egyáltalán nem káros a baba egészségére, sőt, kifejezetten kedvezően befolyásolja a mozgásfejlődését. A szülővel való együttlét nem csak a nyugalom, hanem sok közös öröm és élmény forrása is, az egész család életét megkönnyíti, a baba pedig részesévé válik a világnak.
 
A Nemzetközi Babahordozó Héthez kapcsolódóan az Ölelés Babahordozó Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület (röviden Ölbebaba) idén az eddigieknél is nagyobb szabású programsorozattal várja az érdeklődőket szeptember-október során szerte az országban, sőt, határon túl is. A 2010. október 3-9. között zajló központi rendezvénynek idén is a józsefvárosi Kesztyűgyár Közösségi Ház ad otthont, fővédnöke pedig prof. dr. Bagdy Emőke pszichológus. A Hét kiemelt témája idén az érintés pszichológiája, az apák szerepe, és az éjszakai gondoskodás, de a szombati napon részt vehet a látogató gyászról, császármetszésről vagy szexről szóló kiscsoportos beszélgetésen is. Ezeken kívül természetesen idén is lesz vásár, fotókiállítás, hordozóeszközbemutató, és tombola. A szervezők egész héten babahordozási- és szoptatási tanácsadással várják az érdeklődőket, a rendezvény zárásaként pedig színes családi programok, csocsóbajnokság és a Bran együttes ír táncháza csábítja a Kesztyűgyárba a családokat.
 
Az Ölbebaba szervezésében idén is több, mint 20 vidéki és határon túli helyszínen lesznek programok, ahol a látogatók különböző babahordozó eszközöket próbálhatnak ki, segítséget kaphatnak a hordozóválasztáshoz és -vásárláshoz, bepillanthatnak az életvitelszerűen hordozó családok mindennapjaiba, és szakemberek előadásait hallgathatják, néhány helyszínen pedig akár meg is vásárolhatják a kiszemelt hordozóeszközt.
 
A rendezvényről további információ, illetve a részletes program a www.babahordozohet.hu honlapon található. A Babahordozó Hét kesztyűgyári programjai ingyenesek.
 
 

Azon gondolkodom, hogy milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, mert semmi jó nem jut az eszembe....

Az elmúlt hét csütörtökén tanfolyamvezető lettem. Mikor a papírt megkaptam, Ági gratulált és átölelt, rengeteg érzés kavargott bennem: boldogság, öröm, büszkeség, de ugyanakkor aggodalom és félelem.
Mi lesz velem??? Éreztem a felelősség súlyát, talán ez volt ami megrémített, de ugyanakkor boldoggá is tett. Aggódtam, hogy vége van ennek a korszaknak, aztán rájöttem, hogy nincs vége semminek sem...hiszen reményeim szerint folyamatos képzésben lesz részem Ágiék jóvoltából, szóval itt még nincs vége...és még ezt csinálom, soha, de soha nem lesz vége!!!!!!!!!!!!! Kívánom így legyen....szeretném ezt csinálni amíg csak lehet!!!!!

Köszönöm szépen mindenkinek aki ezen az úton kísért, mellettem volt és lesz még a jövőben is!
KÖSZÖNÖM!!!!

Egy kis érdekesség, ami engem nagyon megfogott, és megfigyelésre késztetett...na de ne haladjak előre ennyire vegyük csak szép sorjában! :)

A Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia könyvében akadtam rá, Ő a forrásom.
Akkor vágjunk bele:

"Régi megfigyelés, hogy az anyák többsége - vizsgálatok szerint 80-85%-a- karon ülő csecsemőit a bal oldalon tartja. A jelenség univerzális: valamennyi kultúrában ez az uralkodó pozíció, és a régebbi korok modell után készült madonnafestményei is többnyire ebben a helyzetben mutatják az anyát. Korábban feltételezték, hogy a jobbkezes nők természetes módon tartják szabadon maradt karjukban a gyereket, miközben a másikkal tevékenykednek. Kiderült azonban, hogy a balkezes anyák 75-85%-a ugyancsak bal karján hordja a gyermekét (Turnbull et al. 1995)

Egy másik feltételezés szerint az anyák azért tartják bal felől a gyermekeiket, mert az arckifejezések érzelmi szabályozását elsősorban a jobb félteke végzi. Emiatt egyrészt árnyaltabb érzelmeket tudnak kifejezni arcuk bal oldalán, másrészt jobban megértik és értelmezik csecsemőik jelzéseit (Manning és Chamberlain 1991). A kísérleti eredmények azonban nagyon ellentmondásosak e hipotézissel kapcsolatban  (Lucas et al. 1993). Sokan úgy gondolják, hogy a csecsemők bal karon történő elhelyezése azt a funkciót szolgálja, hogy közelebb legyenek anyjuk szívhangjaihoz (Salk 1973). Az utód már az anyaméhben imprintálódik az anya szívhangjaira, amelyet a nők megerősítenek azzal, hogy "ösztönösen" bal karjukra helyezik gyermeküket. Ezt támasztják alá azok a vizsgálatok, amelyek szerint a normális szívverésről (72/perc) készült magnófelvételek megnyugtatták a gyermekeket, míg ugyanennek a gyorsított lejátszása félelmet váltott ki belőlük. 

Az utóbbi évek vizsgálatai ugyanakkor azt a képet alakították ki, hogy a gyerek sokkal aktívabb szerepet játszik az anyai testen való elhelyezkedését illetően, mint ahogy azt korábban gondolták. Megfigyelték, hogy a gyerek az anya beavatkozása nélkül is általában annak bal oldalára hajtja a fejét. Laboratóriumi vizsgálatok azt tárták fel, hogy a csecsemők születésüknél fogva rendelkeznek egy sajátos képességgel fejük elfordítására: kb. 80%-uk fejét kissé jobbra fordítja néhány másodperccel azt követően, hogy kísérletvezetők azt a középvonalnak megfelelően állították be (Rönquist és Hopkins 1998). Azt is világosan kiderült, hogy az újszülött preferenciája hatással van az anyák későbbi viselkedésére: a fejüket jobbra fordító csecsemők 75%-át bal oldalon, a balra fordító csecsemők 80%-át jobb oldalon hordták az anyák. Valószínűnek látszik mindezek alapján, hogy a csecsemők megfelelő - általában a bal - oldalon történő elhelyezése adaptív viselkedési szokás. Az iparosodást megelőző környezetben feltehetőleg növelte a gyermek korai túlélési esélyeit, azon keresztül, hogy fokozta megelégedettségét az anya testén. Valóban, több kutatás megerősíti, hogy azok a nők akik a megfelelő módon válaszolnak a csecsemők fejelfordítási preferenciájára, gyakoribb és intenzívebb szemkontaktust tartanak fenn velük, és korábban kezdik el szoptatásukat, ami elősegíti későbbi súlygyarapodásukat (Trevathan 1987)."

Na és még egy kis ráadás :)

"Valószínű, hogy a csecsemők jelzéseire mutatott érzékenység nemek szerinti különbsége genetikai alapokkal rendelkezik.  Feltételezhető ugyanakkor az is, hogyaz apa gyerekével kapcsolatos tevékenységei egyfajta mozaikosságot mutatnak: egyes aktivitásokra genetikai programokkal rendelkeznek, másokat inkább a feleséggel és a gyerekkel való együttműködés keretében sajátítanak el. Így - egy korábban említett példához visszatérve - a nőkkel ellentétben a fiatal nőtlen férfiak nem mutatnak preferenciát mások gyerekeinek karon hordása terén, de a házasságban élő férfiak többsége bal oldalon tartja saját gyerekét (Turnbull et al. 1995)"

Valóban az újszülött viselkedése miatt vesszük bal oldalra  (vagy esetleg jobb oldalra, attól függően merre fordítja a fejét) a babánkat? Esetleg ez már ösztönként bennünk van és a baba születése hatására előbukkan? Vagy a családban a szülőktől, nagyszülőktől spontán utánzással tanuljuk el? Honnan jön?
Mikor elolvastam ezt a részt a könyvben úgy éreztem, hogy van itt még valamit ami meglapul...valamit amit nem vettek észre, valami....és elkezdtem figyelni a lányaimat, folyamatosan figyelem Őket, mikor babáznak, mikor melyik kezükbe veszik és melyik hónaljba teszik (még nem tudják csípőre ültetni a babájukat), a kezükben lévő babát, vagy plüss állatkát. Lili lányom lassan négy éves lesz, Ő többnyire a bal hónaljba teszi, Annám aki 1,5 éves múlt Ő olyan 90%-ban a jobb oldalra teszi. Tudom, hogy Ők csak két gyerek....nem lehet belőlük következtetéseket levonni....de azért figyelem Őket! Ha van kedved Neked is figyelni a csemetédet akkor lécci szólj nekem, hogy tudjunk egyeztetni: lelekovo@gmail.com címre várom a leveleket.

Lassan beérik már a Lidloff is, jövök és jól kibeszélem, remélem lesz rá beszélgető partnerem is itt!!!

Valahogy ez a cím jutott az eszembe a bejegyzéshez.

Egyik kedves blogolvasóm (Jutka) jelezte felém emailben, hogy nem tud kommentelni, megjegyzést írni. Már korábban is próbálkozott, de nem sikerült akkor sem. Közben érkezett 1 megjegyzés az egyik bejegyzésemhez, de azóta semmi. Elgondolkodtam. Lehet nem tud más sem kommentelni? Kérlek, ha van 5 percetek, legyetek a segítségemre, és szóljatok hozzá ehhez a bejegyzéhez, hogy kiderüljön merre van az a kutya elásva. Közben én is keresgélek. Köszönöm előre is a segítségeteket!!!

...írom ezt a bejegyzést. Rég nem jártam erre. Lelkem szakadékba zuhant, rengeteg probléma zúdult rám, ami minden lelkesedésemet és alkotási vágyamat elvette. Még nem érzem, hogy a szakadék szélén ücsörögnék izzadt homlokkal és ziháló mellkassal, miközben a fejemben a következő gondolat fogalmazódik: Kint vagyok, megcsináltam! Lehet ezt soha nem éli meg az ember, mert az élet örök küzdelem, lehet nem szakadéból támolygunk hanem csúcsot mászunk...de talán ez így van jól. Szóval rájöttem, hogy nem várhatok a felszabadító megérkezésre és majd utána ismét a régi leszek, ontom a szavakat és a bejegyzéseket. Talán épp a kifele támolygás közbeni küzdelem fog rávilágítani sok érdekes dologra, vagy épp a küzdelem fog másként láttatni velem dolgokat, könyveket, mondatokat???
Így lett. Tovább már nem halogathatom "vissszatérésem", mert sok értékes gondolat fog a pillangókkal elröpülni... Egy-kettő már úton van értük tán még tudok szaladni!

Kezdem a futást. Újra mentem a boldogság nyomába...rengeteg új dologgal találkoztam, mintha egy teljesen más könyvet olvasnék...eszméletlenül megdöbbentő érzés volt. Remélem ezt az érzést és a gondolataimat sikerül megosztanom Veletek...
Sajnos csak a könyv vége felé használtam ceruzát ezért még egyszer át kell néznem, természetesen ezzel párhuzamosan bejegyzek is!
Boldogság a nyomodban leszek, Jean Neked pedig köszönöm!!!!

Elárulom miben is settenkedem mostanában! :)
Szeretném az életemet a hordozásnak és minden ezzel kapcsolatos dolognak szenteni, amennyire lehet a lányoktól ugye! :)
Szóval azt hiszem már szeretném élesben nyomni a tanácsadást és az egyéni konzultációkat! Megszületett múlt hét csütörtökön a kölesbabám is!!!!!!

Valamint szeretnék gyerekvigyázást vállalni a kötődő nevelés és az erőszakmentes kommunikáció tükrében...hogy mit is értek ez alatt, illetve hogyan is gondolom ezt??? Erről majd a másik blogomban olvashattok a későbbiekben!

Másik blogom címe: Lélekóvó...

Reménykedem, hogy sikerrel járok és hogy másokkal is megoszthatom ami a szívemben lakozik, illetve adhatok magamból, adhatunk egymásnak magunkból egy kicsit, jobbá és boldogabbá téve ezt a világot!

 Szeretek álmodozni és terveket szőni....

Tegnap mikor a lányokkal Gryllus Vilmost hallgattunk rájöttem mennyire hiányzik az életemből a zene (ezzel együtt a vers is) amit egyébként nagyon szeretek és sokáig sokat jelentett az életemben, most azt vettem észre kifakultam. Ma  valamiért Feke Pál  Új világ vár c. lemeze felé mozdult a kezem...de azt hiszem nem bántam meg. Valami olyat kaptam, amit nagyon nehéz szavakba önteni. (Igyekszem az érzéseimet mostanában magam számára megfogalmazni, és azt hiszem van még mit tanulni....pár érzést meg tudok fogalmazni, de van olyan is aminek nem tudok nevet adni, a szókincsem bővítésre szorul.)
 "Az élet az út" c. dal volt ami megfogott...és utána keresve jöttem rá, hogy ez valójában az Oroszlánkirály zenéje...milyen véletlen, tegnap a Lili pont belenézett pár perc erejéig ebbe a rajzfilmbe, vagy nem is véletlen? Mert szerintem nincsenek véletlenek...valamiért nekem találkoznom kellett ezzel a zenével, okát még most nem tudom, majd talán egyszer...
Az ősi időbe utaztam a dallal, igzalmas utazás volt....


Dalszöveg:
Ahogy felkel a Nap, te is ébredsz
Szemed nyílik és dől a fény
Csak téged vár, ez a népes család
Gyere hát, te is olvadj közénk.

Ha kész vagy rá tedd amit bírsz
Ez a szép vidék mindenkié
Hisz a Nap körbejár, fénye mindent elér
Az örök lét, ami benned él.

Mert az élet az úr, lelkünk szárnyaló
Rosszon győz a jó, ez így való
És ha útra kélsz,hidd el várnak téged
Mert az élet, az élet az úr.

Mert az élet az úr, lelkünk szárnyaló
Rosszon győz a jó, ez így való
És ha útra kélsz,hidd el várnak téged
Mert az élet, az élet az úr.

Ha kész vagy rá tedd amit bírsz
Ez a szép vidék mindenkié
Hisz a Nap körbejár, fénye mindent elér
Az örök lét, ami benned él.

Mert az élet az úr, lelkünk szárnyaló
Rosszon győz a jó, ez így való
És ha útra kélsz,hidd el várnak téged
Mert az élet...
Az élet az úr, hidd el várnak téged.
Mert az élet, az élet az úr.

Ezen a linken nézhető és hallgatható, igaz elején beszélgetés van, a zene a 4:10-től kezdődik! Hallgassátok és érezzétek a dalt! :)   

...Veletek mit kötött az orromra az egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával Szabó Vera: a Down világnapon Anna és én lencsevégre kerültük, a Népszava online képes beszámolójában szerepel a képünk, jó érzés volt ott látni magunkat, de azt hiszem még jobb érzés volt ott lenni, érezni rengeteg mosolygós gyereket és anyukát, szippantani egy picit a hordozási tanácsadásból, Eszenyi Enikőt egy kölesbaba és egy Lana Rosa társaságában látni. Vera és Ági (http://hordozo.hu/), köszönöm még egyszer, hogy lehetőséget adtak megmártózni a tanácsadásban.
Ajánlom figyelmetekbe Rebekáról készült képet, valami eszméletlen, na és erről nem is beszélve! :):):):)



Köszönöm, köszönöm, köszönöm lányok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mostanában  Benedek könyvét olvasom és gondoltam, ha már olvasom akkor aláhúzok és készítek belőle jegyzetet. Könyvében, a második részben foglalja össze az ösztönöket, ennek feküdtem neki, de mint tudjuk nem bírok nyugton maradni olvasás terén ezért ezzel párhuzamosan olvasom az első részt is, ami az öröklésről szól. Amelyik részhez kedvem van ott nyitom ki a könyvet és olvasok, szeretem, hogy nincs kötöttség.


A jegyzetelés nem mindig lesz pontosan szó szerint ezért nem teszem idézőjelbe, igyekeztem a lényeget kiemelni.

I. Az ösztön fogalma

Hogy az emberi lelki jelenségek létrehozásában milyen fontos szerepe van az ösztönöknek, az csakugyan csupán a legutóbbi időben vált világossá, éspedig Freud és Szondi mélylélektani szemléletének kialakulása óta. Maga az ösztöntani kutatás ellenben sokkal régebbi keletű és igen széles kiterjedésű.
Az itt következő ösztöntani ismertetés tehát nem lép fel a teljesség igényével. Csupán vezérfonalat kíván adni azok számára, akik - igen helyesen - nem elégszenek meg egy lélektani probléma legújabb állásának esetleg egyoldalú ismeretével, hanem a kérdés tudománytörténeti hosszmetszetét kívánják látni.
Az ösztön fogalmáról tudományos meghatározásban (definiálásában) majdnem minden jelentős szerző önkényesen és egyénien járt el. Az egymással sokszor ellentétes meghatározások mögött mégis ugyanaz a biológiai és lélektani tartalom húzódik meg. Ezért járt el eredményesen Darwin amikor az ösztön meghatározása helyett csupán egy-két közkeletű példával világította meg az ösztön fogalmát. A madarak vándorlása és a méhek mézgyűjtése, a pók hálószövése és a hangyák rabszolgatartása, a tyúk kotlása és a vadászkutya lesbenállása, a hímek harca a nőstényért és bármely állat párosodása, az utódgondozás és a nyájba tömörülés, a fészekrakás és a zsákmányszerzés - ez az ösztön.
Minél alacsonyabb rendű az állat annál egyszerűbb a probléma. Mert ha az alacsonyarendű állatnál értelmeshez hasonló cselekvést látunk, habozás nélkül nevezhetjük ösztönösnek. Nem ilyen világos a helyzet a magasabbrendűeknél, amenyleknek eléggé fejlett az idegrendszerük ahhoz, hogy értelmi működés tulajdonthatunk nekik. Amelyik állat már ítéletalkotásra képes, mérlegel és választ, amelyik akkor éli ki ösztöneit, ha a hely és az idő erre alkalmasnak látszik, amelyik módosíthatja vagy akár el is folythatja ösztönös törekvéseit, annál az állatnál már nehezebb körülhatárolni az ösztön és kategorikusan elhatárolni az értelemtől. Hasonló problémával kell megküzdenünk az alacsonyabbrendű állatnál is amikor az ösztön akarjuk elhatárolni a reflextől.
A nehézség jelentősen fokozódik az embernél. Nem lehet elvitatni, hogy az embernek is van kétségtelenül ösztönös eredetű hajlama, törekvése vagy cselekvése. Általában a szexuális, a táplálkozási, az anyasági, a menekülési és talán még a hatalomra törő cselekvéseket szokás leginkább ösztönös eredetűnek tartani. Egyben azonban megegyeznek: az ösztönt a test és lelki, vagy a biológiai és pszichológiai folyamatok közöti kapocsnak tekintik. Az ösztön a híd a biosz és a psziché között: egyik lábával még itt áll a másikkal már amott.

Benedek István szerint az ösztön olyan biológiai törekvés, amely pszichológiai formában nyilvánul meg. A definíció hibája, hogy csak a magasabbrendű állatokra és az emberre alkalmazható, vagyis olyan lényekre, amelyek már pszichével rendelkeznek. Az alacsonyabbrendű élőlényeknél csak a lélektani megnyilávnulással analóg viselkedésről beszélhetünk. Stentor nevű, idegrendszerrel egyáltalában nem rendelkező egysejtűnél még lélekről alig lehet szó.
A viselkedés amit a Stentor tanusít, meglepően hasonlít az értelmes viselkedéshez. Nem csak egyféleképpen védekezik a a kellemetlen hatás ellen, hanem négy különböző módszerrel, mintegy latolgatva a lehetőségeket. Olyan mintha gondolkodnék: észszerűen kipróbálja előbb egyik, majd másik módszerét, türelmesen megvárja a hatást, tapasztalja az eredménytelenséget. Kialakulatlan idegrendszerénél fogva azonban mindezek a kifejezések csak a "mintha" szócska közbeiktatásával alkalmazhatóak rá. Nem latolgat, hiszen nincs mivel, de úgy viselkedik, mintha latolgatna. Nincs esze és mégis ésszerűen jár el. Úgy viselkedik, mintha tapasztalna, belátna, megfigyelne és határozna, valójában pedig csak reagál a külső ingerre.
A Stentor példája két szempontból tanulságos.
1: Benedek ösztönről adott meghatározás kiterjeszthető az alacsonyabbrendű élőlényekre is, ha úgy bővítjük ki, hogy az a viselkedés is beleférjen, amely nem pszichológiai ugyan, de olyan, mintha az volna. A teljes definíció pedig így hangzik:
Az ösztön olyan biológiai törekvés, amely pszichológiai vagy azzal analóg viselkedésben nyilvánul meg.
(biológiai törekvés meghatározása majd a későbbiekben)
2: Nem lehet éles határt vonni az alacsonyabbrendű és a magasrendű "lelki" funkció közé. Kétségtelen, hogy számos olyan lelki tulajdonságnak amelyeket csak a jól fejlett idegrendszerű állatoknál s főleg az embernél találunk meg, biológiai eredetét fedezhetjük fel ennél az egysejtű lénynél.

Bennünket a továbbiakban nem az állat, hanem  az ember ösztöneinek világa érdekel. Amikor most sorra ismertetem az egyek ösztöntani szemléleteket, az a célom, hogy szervesen felépítsem azt a gondolatmenetet, amely végül a biopszichológiai alapon nyugvó emberi - humán - ösztönrendszer kialakulásához vezetett.


II. a A filozófiai ösztönfogalommal foglalkozik, ez majd egy következő jegyzet, bejegyzés lesz.
Stentor kép forrása

Az elmúlt hetek valamelyik napján olvastam az interjút (első részét), gondoltam megosztom Veletek, hogy nagyon meglepődtem mikor azt olvastam, hogy Jean nem volt soha házas és gyermeke sem született.

Valamint szeretnék egy részletet kiemelni az interjúból, fontos részletnek tartom:

Amit nem is olyan régóta teszünk, az az, hogy divattrendeket követünk, mindig azt, ami éppen divatos: Dr. Spock, Dr. Penelope – hogy hogyan kell győzni egy kisbaba felett, olyan felfogásban, mintha háborúznánk ellene. Ha utánagondol az ember, ez abszurd, hogy mi vagyunk az egyetlen faj, aki háborúzik a saját utódaival, hogy az akaratunk a babánk akaratával szemben áll, és az akaratunkkal le akarjuk őt győzni, hogy rákényszerítsük, hogy azt tegye, amiről azt feltételezzük, hogy helyes.


Őrült gondolat, hogy a saját gyermekeink természetes ellenségei vagyunk! De mégiscsak létezik az a gondolat, hogy ha magasra emeled a babát, akkor el fogod kényeztetni.

A következő oldalról idéztem:
Interjúk Jean Liedloff-fal, 1. rész

Azt hiszem ehhez hasonlítok a legjobban...szerteágazom és gyökerezem...néha már magam sem tudom követni önmagam...
Most megpróbálom megmutatni az ágakat, és ha későbbiekben időm engedi az ágakhoz tartozó leveleket is láttatni szeretném. Írtam már korábban, hogy több könyvet olvasok egyszerre, akkor hármat jegyeztem fel, és azt igértem ebből elolvasom A boldogság nyomában c., persze nem így lett, egy másik könyvet olvastam ki

• Michel Odent: A szeretet tudományosítása vette át a vezető szerepet (róla majd szeretnék valamikor egy bővebb bejegyzést)
• Az ágynál vár rám két könyv aláhúzgálásra: Benedek István: Az ösztönök világa, Sigmund Freud: Bevezetés a pszichoanalízísbe
• Benedek könyvében olvastam Darwin ösztönelméletéről, a neten utána néztem az élettörténetének, majd beleolvastam A fajok eredete c. könyvébe (MEK-en), azt hiszem megvásárolom, nagyon magával ragadott.
• A szg. asztalon vár rám a kölcsönkapott Elisabeth Badinter: A szerető anya, Szabó Verának itt is köszönöm még egyszer
• Kontinuum - elvről is szeretnék bejegyzést készíteni, keresgéltem a neten és raakadtam Csizmadia Ákos honlapjára, amit szeretnék átolvasni, és szerintem felvenni vele a kapcsolatot, valamint itt találtam a következő idézetet: "A feltétel nélküli biztonság, az állandó anyai jelenlét alapvető igénye a babának."
  - Csányi Vilmos: Az emberi viselkedés -
• Csányi Vilmos egy újabb ág...Az emberi viselkedés evolúciója c. előadását meg szeretném hallgatni, ha van kedvetek tartsatok velelem :)

Egy szó mint száz: gyökereim, ágaim erősödnek, hajtásaim megindultak, remélem a tavasszal én is lombkoronát öltök....

(kép helye itt, remélem nem kapok ki érte :))) 

Rég jártam erre...fejben már kb. 10 bejegyzést készítettem, a fizikai megvalósítás valahogy olyan nehéz, de igyekszem kitalálni valamiféle "stratégiát", hogy ezek a bejegyzések ne csak a fejemben leledzenek!

Ősanya. Gondoltam most Róla írok. Szeretném megosztani Veletek, hogy mit jelent Nekem ez a szó.
Az őskorban élő anyára gondolok, aki nem könyvekből nevel, van előtte minta amit lát, de alapvetően az ösztön vezérli.
Behunyom a szemem és gondolatban visszamegyek az őskorba. (na de hogy tudok lecsukott szemmel gépelni?? :):):):), vakonírás :):):))
Lassan anyává válok, érzem közeleg az idő, világra hozom gyermekem. Tudom, hogy most egy vagy két napot külön fogok tölteni a hordától. Egyedül szülök, bíznom kell önmagamban és a gyerekemben, hinnem kell, hogy sikerül. Itt az idő. Keresek egy biztonságos helyet ahol nem zavarnak meg szülés közben. Óriási fájdalmakat élek meg, pár óra és kezemben a gyermekem. Aki nem sír fel, mert a biztonságban érzi magát, nem veszik idegenek körül, engem hall és érez, pihegek...mind a ketten tudjuk a dolgunkat..hogy honnan? Ösztönből....az ősi ösztön súgja mit kell tenni. Mellre helyezem, szopik. Közben megszületik a lepény, a köldökzsinórt elrágom. Pihenünk mind a ketten, majd megkeressük a hordát ahol üdvözölnek. Anya lettem, gyerek és én egyek vagyunk, folyamatosan mellettem van, jelzésit hamar megtanulom, egymásra vagyunk hangolva, nagyon keveset sír, azt is inkább nappal, éjszaka csendben van....szorosan közel van hozzám, minden mozdulatát érzem, Ő is az enyémet, biztonságban vagyunk együtt, nem kell félnünk a nagyvadaktól. Viszem magammal minden hova....egyek vagyunk, egymásért vagyunk...a tét: a túlélés....

Információkat kerestem, keresek, hogy az őskorban milyen lehetett  a szülői gondoskodás, az anya-gyerek kapcsolat...ide jutottam.
Megkapom kölcsönbe Bereczkei Tamás: Evolúciós Pszichológia című könyvét. Remélem itt megtalálom amit keresek, vagy legalább is kapok egy újabb állomás címet. Ezúton is köszönöm Beának az információt és a kölcsönzést! :)




Mi is az az Evolúciós pszichológia?

 A Magyar Virtuális Enciklopédia szerint:

A pszichológiának és a visel­ke­dés­tu­do­má­nyoknak az emberi viselkedés evolúciós gyökereivel foglalkozó területe. A humán evolúció során őseink olyan adaptációs problémákkal szembesültek, amelyek megoldására specifikus kognitív mechanizmusok, tanulási szabályok és fejlődési algoritmusok szelektálódtak. Ilyenek például a reproduktíven értékes partnerek választásának kritériumai, a társas kapcsolatok sza­bá­lyozó elvei, a szülői gondoskodás preferenciái, a gondolkodási és döntési folyamatok heurisztikái, a nyelvi elsajátítás programjai, stb. Az evolúciós pszichológia érvelésében ezek a részben genetikai szabályozás alatt álló képességek és hajlamok adják meg viselkedésünk legáltalánosabb indítékait és preferenciáit, amelyek a mindenkori társadalmi környezetben nyerik el konkrét formáikat. A szűkebb értelemben felfogott evolúciós pszichológia elsősorban az elme működésével és evolúciós kialakulásával foglalkozik, és olyan nevek fémjelzik, mint L.Cosmides, J. Tooby, S. Pinker. A tágabb ér­te­lem­ben vett evolúciós pszichológia nem korlátozódik a kognitív területre, hanem felöleli az emberi viselkedés valamennyi tartományát, kitekint az összehasonlító lélektanra, és a teljes viselkedés adaptácionista elemzését tűzi ki célul, pl. R. Dunbar, K. R. Thornhill, M. Daly stb. munkáiban.

 Összeállította:

Bereczkei Tamás
Utolsó frissítés:
2004. február 27.
© 2004 MTA

Számomra ez az információ teljesen új volt, gondoltam megosztom Veletek, hátha Nektek is újat mond! ;)




Újraközeledési fázis másfél éves kor körül szokott jelentkezni. Ez tulajdonképpen egy reakció arra, hogy a gyerek megtanul járni, és ráébred, hogy uralja a teret, a saját testét és bármilyen messzire el tudna távolodni. Na, erre jön ez az újraközeledés, amikor megint nem akarja elengedni a mamáját, ha előtte jól el is molyolt már, akkor megint nem lehet Tőle eltávolodni, a WC-re is követi az embert, nem akar mással maradni, éjjel is többször ébredhet, és ha még szopik akkor kismilliószor kezd el szopizni.

Ha jól sikerül megoldani ezt a fázist, a mama elérhető, akkor szépen lecseng, és kezdődhet a valódi önállósodás nagyon lassan. Még utoljára nagyon biztos akar lenni benne a kisgyerek, hogy mindenképp ott van a mamája! Figyelemben és érzelmileg is elérhetőnek szeretné tudni.

Evolúciósan ez egy védekező mechanizmus, mert azért vacak lett volna, ha egy másfél éves, csak mert járni tud, messzire elment volna az őserdőben! :o)
Figyelnünk kell, hogy ne közvetítsünk kevert üzeneteket, ne akarjuk "lepattintani", mert ez nagyon összezavarhatja a gyerekünket!

Köszönet az információért Schneiderné Diószegi Eszternek!







Lilinél nem emlékszem erre a szakaszra, Annánál még csak most fog következni, kíváncsian várom milyen lesz. Amikor itt az idő, természetesen beszámolok róla! :)

...ezt a két könyvet rendületlen!!!

Elisabeth Badinter: A szerető anya 

 

 

 

 

 

  

Desmond Morris: A csupasz majom

 

Itt kapnak helyet azok a bejegyzések amelyek majd a könyvekről szólnak. A téma feltárása közben biztosan sok könyvvel fogok találkozni, amiket el szeretnék olvasni, amiről véleményt alkotok, itt ezeket megosztom Veletek, és az lenne a kérésem, hogy Ti se fogjátok vissza magatokat! Ha bármi az eszetekbe jut, ragadjatok billentyűzetet!

 Nagyon nagy hibám, hogy egyszerre több könyvet olvasok. Igyekszem most egy könyvre koncentrálni, azt fogom kinevezni fő könyvnek :), a többit csak megemlítem címileg.

Most három könyv forog a kezem között:

Kaari Utrio: Éva lányai. Az európai nő története.
Dr. Benedek István: Az ösztönök világa
Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (a kontinuum-elv) , azt hiszem most Ő lesz a befutó!

Ő indította a könyváradatot, elolvasása után kezdtem beszerezni könyveket. Javasolták, kezembe vettem, olvastam. Egy kukkot nem értettem belőle...most mi van????? Nem értem mit akart Jean mondani, mit akart nekem közvetíteni a sorain keresztül. Elolvastam azért becsülettel, majd félre tettem. Utána jó pár könyvet megettem, majd jött az ötlet az írásról, jött a blog és tudtam újra a kezembe kell venni. Kíváncsiság töltött és tölt el még mindig, vajon most érteni fogom??? Vagy inkább érezni??? Jean szavai utat tudnak törni???
Nagyon sok kérdőjel. A választ rájuk nagyon várom. Remélem Ti is! :)

Annyira előreszaladtam, már keresek, kutatok, pedig előtte megosztanom kellett volna, megosztani miért is jött létre a blog.

Az elején, még magam sem tudtam mi legyen a címe, azt tudtam, hogy szeretnék egy blogot, ahol a kutatásaim, gondolataim, összegzéseim helyet kapnak, mint egy jegyzet a készülő könyvemhez.
Igen. Szeretnék majd a jövőben egy könyvet írni, a konkrét téma még folyamatos kidolgozás alatt van, azt hiszem még csak szüretelek. Szüret közben akadtam rá a blog címére is....hogy pontosan hogyan, nem tudom, egyszer csak szembe jött és tudtam, ez lesz az!

Gyerekeim születése után elkezdett nagyon foglalkoztatni az anya-gyerek kapcsolat, mint azt a magamról részben már olvashattátok, elkezdtem keresgélni, információt gyűjteni. A folyamat során rengeteg kérdés merült fel bennem, rengeteg "Miért?"! Ezek a miértek nem hagynak nyugodni, gondolatokat generálnak, újabb kérdéseket, mint egy soha véget nem érő sorozat. Amikor meglátom a fényt, az alagút végén, tudni fogom, hogy lassan nekiülhetek könyvet írni!



Hiszem, hogy minden nőben ott lakozik az ősanya, és ezzel együtt az ősi ösztön, ami hajt minket arra, hogy családot alapítsunk, hogy gyereket szüljünk és hogy a megszületett apróságot, szívünk legnagyobb szeretetével, elménk legnagyobb tusásával neveljük fel. Viszont nem mindig van ez így. Folyamatos akadályokba ütköztünk. Az ösztönök, ha nem tudják céljukat elérni könnyen változnak: ellentétbe fordulnak, szublimálnak, elfojtódnak(Freud)!

Nagyon szívesen veszek külső segítséget, véleményt, sőt kritikát is, hiszen ezekből mind tanulok és ezek segítenek igazán a könyv megszületésében!
Köszönöm, hogy velem tartasz!

Mi is az az ösztön, mit takar ez a szó, mi a jelentése? Ezt kutatom, ezt keresem, azt hiszem elsőként a nagyvilágban, a világhálón, ott mit mondanak nekem, aztán Önmagamban, nekem mit jelent. Több szemszögből is meg akarom nézni, remélve, hogy egy kerek egész kapok!
Itt fogom vezetni első körben a világhálón, könyvekben olvasott meghatározásokat, későbbiekben pedig az interjúalanyaim által megfogalmazott gondolatokat is, és persze nem utolsó sorban itt fog szerepelni az is, én mit gondolok eme rövid egyszerűnek tűnő szócskáról!

Mit mond nekem a világháló?

Magyar Virtuális Enciklopédia szerint:

ösztön – A viselkedés genetikailag programozott, a tanulás által kevéssé mó­do­sítható eleme illetve indítéka. Magát a fogalmat ma már csak nagyon szűk körben használják a tudományos magyarázatokban. Az etológia fel­lé­pése nyomán ugyanis kiderült, hogy az »ösztön« számos viselkedési forma gyűjtőfogalma, antropomorfizmusokkal terhelt, és a »ta­nult–ö­rök­lött« (nature/nurture) hamis dichotómiájának egyik forrása. A kutatások egyér­telművé tették, hogy számos olyan autonóm szerveződési elvekkel ren­del­kező viselkedési mechanizmus létezik, amelyeket korábban diffe­ren­ci­á­lat­lanul az »ösztön« kategóriája alá soroltak. Ezek egy része merev, a ta­pasz­talás által alig befolyásolható cselekvési programokat képvisel, mint pl. örök­lött mozgásminta. Mások a környezeti hatásokra rugalmasabban változó magatartási egységekként működnek, pl. bevésődés (imprinting). Maga a ta­nulás is genetikai programokra épül, azaz a faj evolúciós fejlődése nyomán kiépült veleszületett algoritmusok írják elő a környezeti ingerekre adott vá­la­szok valószínűségi mintázatait (kanalizációját), a kondícionálhatóság kor­lá­tait, és az információszerzés időbeli feltételeit a kritikus periódusban. A pszichológia bizonyos elméleteiben (pl. pszichoanalízis) ma is használják az ösztön kifejezést, de általában olyan jelentéssel, ami nem kapcsolható a modern genetika és etológia eredményeihez.