Valahogy ez a cím jutott az eszembe a bejegyzéshez.
Tavaly karácsony környékén rajzolgattam, magamhoz hűen hordozós anyukát :), skicceket rajzoltam és egyszer valahogy megszületett a logóm alapja. Nem vagyok jó rajzoló, teljesen átlagos kézügyességem van, a fantáziám szokott néha a segítségemre lenni és szép íveket vezetni a kezembe.
Itt még az anyának nem volt kialakult alsó része...vagyis volt egy zsák szerű valami, ami nem a legjobban mutatott, ezen még dolgoznom kellett éreztem. Aztán, ha logó legyen már benne valamiben...ekkor jött az ötlet, hogy legyen csepp alakú....ami valahol szimbólikusnak is szántam, hiszen az ember lányát az anyaság útján rengeteg "csepp" veszi körül...az örömkönnyek, a fogantatás előtti és a szülés körüli vérzés, könnycsepp...vércsepp...
A keretből valahogy jött az anya alsó része is...legyen az is cseppszerű...csak fordítva. :)
Megszületett...papíron. Viszont tudtam, hogy a blogra is ki akarom tenni, mert tudom nem véletlen született...
Párom volt a segítségemre és a papírról bevarázsolta a számítógépbe, így most ott díszeleg a blogon, egyenlőre még ideiglenes helyén, ha kicsit több tudásra sikerül szert tennem, vagy akad egy segítségem akkor végleges helyére kerül, a cím mellé.
Július 12-én volt az öcsém ballagása és az ősi titokzatos erők ismét megszálltak és szerda kora hajnalban mikor azon gondolkodtam, hogy mit is adhatnánk neki, ami maradandó lelkileg és anyagilag is, egyszer csak beugrott egy gyönyörű medál, a Tanúmadár. Mikor megkaptam és a kezembe fogtam, elindult a lavina. Gyönyörű volt, egyedi, erőt sugárzó...tudtam akarok én is valami hasonlót...közeledett a születésnapom :). Aztán rá egy, vagy két napra belém hasított....a logó...a logót akarom, ilyen stílusban, Ő kell nekem. Felkerestem Fehér Péter ékszerészt (Ő készítette az öcsém medálját is), hogy vállal-e egyedi munkákat, történetesen a logómat, igent mondott. Rá egy hétre küldte a képeket, azt hittem leesek a székről...gyönyörű volt, alig vártam, hogy a kezembe foghassam, valamint hogy viseljem. A születésnapom előtt pár nappal megérkezett...és úgy határoztam csak aznap fogom először viselni. Addig minden nap megnéztem, fogdostam, próbálgattam milyen érzés lesz majd ha a nyakamba kerül és viselhetem...olyan voltam mint egy kislány. :)
Születésnapomkor a nyakamba került....azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Két apró gyermek lévén csak alkalmakkor veszem fel...egyenlőre...
Ha találkozunk a nyakamban láthatod, de addig is néhány kép róla, melyet Fehér Péter készített:
2 megjegyzés:
Reménykedem, hogy már láthatóak a képek!
Látszik Nati! Gyönyörű!!(Kiscsikó)
Megjegyzés küldése