Egyik kedves blogolvasóm (Jutka) jelezte felém emailben, hogy nem tud kommentelni, megjegyzést írni. Már korábban is próbálkozott, de nem sikerült akkor sem. Közben érkezett 1 megjegyzés az egyik bejegyzésemhez, de azóta semmi. Elgondolkodtam. Lehet nem tud más sem kommentelni? Kérlek, ha van 5 percetek, legyetek a segítségemre, és szóljatok hozzá ehhez a bejegyzéhez, hogy kiderüljön merre van az a kutya elásva. Közben én is keresgélek. Köszönöm előre is a segítségeteket!!!
...írom ezt a bejegyzést. Rég nem jártam erre. Lelkem szakadékba zuhant, rengeteg probléma zúdult rám, ami minden lelkesedésemet és alkotási vágyamat elvette. Még nem érzem, hogy a szakadék szélén ücsörögnék izzadt homlokkal és ziháló mellkassal, miközben a fejemben a következő gondolat fogalmazódik: Kint vagyok, megcsináltam! Lehet ezt soha nem éli meg az ember, mert az élet örök küzdelem, lehet nem szakadéból támolygunk hanem csúcsot mászunk...de talán ez így van jól. Szóval rájöttem, hogy nem várhatok a felszabadító megérkezésre és majd utána ismét a régi leszek, ontom a szavakat és a bejegyzéseket. Talán épp a kifele támolygás közbeni küzdelem fog rávilágítani sok érdekes dologra, vagy épp a küzdelem fog másként láttatni velem dolgokat, könyveket, mondatokat???
Így lett. Tovább már nem halogathatom "vissszatérésem", mert sok értékes gondolat fog a pillangókkal elröpülni... Egy-kettő már úton van értük tán még tudok szaladni!
Kezdem a futást. Újra mentem a boldogság nyomába...rengeteg új dologgal találkoztam, mintha egy teljesen más könyvet olvasnék...eszméletlenül megdöbbentő érzés volt. Remélem ezt az érzést és a gondolataimat sikerül megosztanom Veletek...
Sajnos csak a könyv vége felé használtam ceruzát ezért még egyszer át kell néznem, természetesen ezzel párhuzamosan bejegyzek is!
Boldogság a nyomodban leszek, Jean Neked pedig köszönöm!!!!
