Rég jártam erre...fejben már kb. 10 bejegyzést készítettem, a fizikai megvalósítás valahogy olyan nehéz, de igyekszem kitalálni valamiféle "stratégiát", hogy ezek a bejegyzések ne csak a fejemben leledzenek!

Ősanya. Gondoltam most Róla írok. Szeretném megosztani Veletek, hogy mit jelent Nekem ez a szó.
Az őskorban élő anyára gondolok, aki nem könyvekből nevel, van előtte minta amit lát, de alapvetően az ösztön vezérli.
Behunyom a szemem és gondolatban visszamegyek az őskorba. (na de hogy tudok lecsukott szemmel gépelni?? :):):):), vakonírás :):):))
Lassan anyává válok, érzem közeleg az idő, világra hozom gyermekem. Tudom, hogy most egy vagy két napot külön fogok tölteni a hordától. Egyedül szülök, bíznom kell önmagamban és a gyerekemben, hinnem kell, hogy sikerül. Itt az idő. Keresek egy biztonságos helyet ahol nem zavarnak meg szülés közben. Óriási fájdalmakat élek meg, pár óra és kezemben a gyermekem. Aki nem sír fel, mert a biztonságban érzi magát, nem veszik idegenek körül, engem hall és érez, pihegek...mind a ketten tudjuk a dolgunkat..hogy honnan? Ösztönből....az ősi ösztön súgja mit kell tenni. Mellre helyezem, szopik. Közben megszületik a lepény, a köldökzsinórt elrágom. Pihenünk mind a ketten, majd megkeressük a hordát ahol üdvözölnek. Anya lettem, gyerek és én egyek vagyunk, folyamatosan mellettem van, jelzésit hamar megtanulom, egymásra vagyunk hangolva, nagyon keveset sír, azt is inkább nappal, éjszaka csendben van....szorosan közel van hozzám, minden mozdulatát érzem, Ő is az enyémet, biztonságban vagyunk együtt, nem kell félnünk a nagyvadaktól. Viszem magammal minden hova....egyek vagyunk, egymásért vagyunk...a tét: a túlélés....