Mostanában Benedek könyvét olvasom és gondoltam, ha már olvasom akkor aláhúzok és készítek belőle jegyzetet. Könyvében, a második részben foglalja össze az ösztönöket, ennek feküdtem neki, de mint tudjuk nem bírok nyugton maradni olvasás terén ezért ezzel párhuzamosan olvasom az első részt is, ami az öröklésről szól. Amelyik részhez kedvem van ott nyitom ki a könyvet és olvasok, szeretem, hogy nincs kötöttség.
A jegyzetelés nem mindig lesz pontosan szó szerint ezért nem teszem idézőjelbe, igyekeztem a lényeget kiemelni.
I. Az ösztön fogalma
Hogy az emberi lelki jelenségek létrehozásában milyen fontos szerepe van az ösztönöknek, az csakugyan csupán a legutóbbi időben vált világossá, éspedig Freud és Szondi mélylélektani szemléletének kialakulása óta. Maga az ösztöntani kutatás ellenben sokkal régebbi keletű és igen széles kiterjedésű.
Az itt következő ösztöntani ismertetés tehát nem lép fel a teljesség igényével. Csupán vezérfonalat kíván adni azok számára, akik - igen helyesen - nem elégszenek meg egy lélektani probléma legújabb állásának esetleg egyoldalú ismeretével, hanem a kérdés tudománytörténeti hosszmetszetét kívánják látni.
Az ösztön fogalmáról tudományos meghatározásban (definiálásában) majdnem minden jelentős szerző önkényesen és egyénien járt el. Az egymással sokszor ellentétes meghatározások mögött mégis ugyanaz a biológiai és lélektani tartalom húzódik meg. Ezért járt el eredményesen Darwin amikor az ösztön meghatározása helyett csupán egy-két közkeletű példával világította meg az ösztön fogalmát. A madarak vándorlása és a méhek mézgyűjtése, a pók hálószövése és a hangyák rabszolgatartása, a tyúk kotlása és a vadászkutya lesbenállása, a hímek harca a nőstényért és bármely állat párosodása, az utódgondozás és a nyájba tömörülés, a fészekrakás és a zsákmányszerzés - ez az ösztön.
Minél alacsonyabb rendű az állat annál egyszerűbb a probléma. Mert ha az alacsonyarendű állatnál értelmeshez hasonló cselekvést látunk, habozás nélkül nevezhetjük ösztönösnek. Nem ilyen világos a helyzet a magasabbrendűeknél, amenyleknek eléggé fejlett az idegrendszerük ahhoz, hogy értelmi működés tulajdonthatunk nekik. Amelyik állat már ítéletalkotásra képes, mérlegel és választ, amelyik akkor éli ki ösztöneit, ha a hely és az idő erre alkalmasnak látszik, amelyik módosíthatja vagy akár el is folythatja ösztönös törekvéseit, annál az állatnál már nehezebb körülhatárolni az ösztön és kategorikusan elhatárolni az értelemtől. Hasonló problémával kell megküzdenünk az alacsonyabbrendű állatnál is amikor az ösztön akarjuk elhatárolni a reflextől.
A nehézség jelentősen fokozódik az embernél. Nem lehet elvitatni, hogy az embernek is van kétségtelenül ösztönös eredetű hajlama, törekvése vagy cselekvése. Általában a szexuális, a táplálkozási, az anyasági, a menekülési és talán még a hatalomra törő cselekvéseket szokás leginkább ösztönös eredetűnek tartani. Egyben azonban megegyeznek: az ösztönt a test és lelki, vagy a biológiai és pszichológiai folyamatok közöti kapocsnak tekintik. Az ösztön a híd a biosz és a psziché között: egyik lábával még itt áll a másikkal már amott.
A viselkedés amit a Stentor tanusít, meglepően hasonlít az értelmes viselkedéshez. Nem csak egyféleképpen védekezik a a kellemetlen hatás ellen, hanem négy különböző módszerrel, mintegy latolgatva a lehetőségeket. Olyan mintha gondolkodnék: észszerűen kipróbálja előbb egyik, majd másik módszerét, türelmesen megvárja a hatást, tapasztalja az eredménytelenséget. Kialakulatlan idegrendszerénél fogva azonban mindezek a kifejezések csak a "mintha" szócska közbeiktatásával alkalmazhatóak rá. Nem latolgat, hiszen nincs mivel, de úgy viselkedik, mintha latolgatna. Nincs esze és mégis ésszerűen jár el. Úgy viselkedik, mintha tapasztalna, belátna, megfigyelne és határozna, valójában pedig csak reagál a külső ingerre.
A Stentor példája két szempontból tanulságos.
1: Benedek ösztönről adott meghatározás kiterjeszthető az alacsonyabbrendű élőlényekre is, ha úgy bővítjük ki, hogy az a viselkedés is beleférjen, amely nem pszichológiai ugyan, de olyan, mintha az volna. A teljes definíció pedig így hangzik:
Az ösztön olyan biológiai törekvés, amely pszichológiai vagy azzal analóg viselkedésben nyilvánul meg.
(biológiai törekvés meghatározása majd a későbbiekben)
2: Nem lehet éles határt vonni az alacsonyabbrendű és a magasrendű "lelki" funkció közé. Kétségtelen, hogy számos olyan lelki tulajdonságnak amelyeket csak a jól fejlett idegrendszerű állatoknál s főleg az embernél találunk meg, biológiai eredetét fedezhetjük fel ennél az egysejtű lénynél.
Bennünket a továbbiakban nem az állat, hanem az ember ösztöneinek világa érdekel. Amikor most sorra ismertetem az egyek ösztöntani szemléleteket, az a célom, hogy szervesen felépítsem azt a gondolatmenetet, amely végül a biopszichológiai alapon nyugvó emberi - humán - ösztönrendszer kialakulásához vezetett.
II. a A filozófiai ösztönfogalommal foglalkozik, ez majd egy következő jegyzet, bejegyzés lesz.
Stentor kép forrása
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése