...Veletek mit kötött az orromra az egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával Szabó Vera: a Down világnapon Anna és én lencsevégre kerültük, a Népszava online képes beszámolójában szerepel a képünk, jó érzés volt ott látni magunkat, de azt hiszem még jobb érzés volt ott lenni, érezni rengeteg mosolygós gyereket és anyukát, szippantani egy picit a hordozási tanácsadásból, Eszenyi Enikőt egy kölesbaba és egy Lana Rosa társaságában látni. Vera és Ági (http://hordozo.hu/), köszönöm még egyszer, hogy lehetőséget adtak megmártózni a tanácsadásban.
Ajánlom figyelmetekbe Rebekáról készült képet, valami eszméletlen, na és erről nem is beszélve! :):):):)
Köszönöm, köszönöm, köszönöm lányok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Mostanában Benedek könyvét olvasom és gondoltam, ha már olvasom akkor aláhúzok és készítek belőle jegyzetet. Könyvében, a második részben foglalja össze az ösztönöket, ennek feküdtem neki, de mint tudjuk nem bírok nyugton maradni olvasás terén ezért ezzel párhuzamosan olvasom az első részt is, ami az öröklésről szól. Amelyik részhez kedvem van ott nyitom ki a könyvet és olvasok, szeretem, hogy nincs kötöttség.
A jegyzetelés nem mindig lesz pontosan szó szerint ezért nem teszem idézőjelbe, igyekeztem a lényeget kiemelni.
I. Az ösztön fogalma
Hogy az emberi lelki jelenségek létrehozásában milyen fontos szerepe van az ösztönöknek, az csakugyan csupán a legutóbbi időben vált világossá, éspedig Freud és Szondi mélylélektani szemléletének kialakulása óta. Maga az ösztöntani kutatás ellenben sokkal régebbi keletű és igen széles kiterjedésű.
Az itt következő ösztöntani ismertetés tehát nem lép fel a teljesség igényével. Csupán vezérfonalat kíván adni azok számára, akik - igen helyesen - nem elégszenek meg egy lélektani probléma legújabb állásának esetleg egyoldalú ismeretével, hanem a kérdés tudománytörténeti hosszmetszetét kívánják látni.
Az ösztön fogalmáról tudományos meghatározásban (definiálásában) majdnem minden jelentős szerző önkényesen és egyénien járt el. Az egymással sokszor ellentétes meghatározások mögött mégis ugyanaz a biológiai és lélektani tartalom húzódik meg. Ezért járt el eredményesen Darwin amikor az ösztön meghatározása helyett csupán egy-két közkeletű példával világította meg az ösztön fogalmát. A madarak vándorlása és a méhek mézgyűjtése, a pók hálószövése és a hangyák rabszolgatartása, a tyúk kotlása és a vadászkutya lesbenállása, a hímek harca a nőstényért és bármely állat párosodása, az utódgondozás és a nyájba tömörülés, a fészekrakás és a zsákmányszerzés - ez az ösztön.
Minél alacsonyabb rendű az állat annál egyszerűbb a probléma. Mert ha az alacsonyarendű állatnál értelmeshez hasonló cselekvést látunk, habozás nélkül nevezhetjük ösztönösnek. Nem ilyen világos a helyzet a magasabbrendűeknél, amenyleknek eléggé fejlett az idegrendszerük ahhoz, hogy értelmi működés tulajdonthatunk nekik. Amelyik állat már ítéletalkotásra képes, mérlegel és választ, amelyik akkor éli ki ösztöneit, ha a hely és az idő erre alkalmasnak látszik, amelyik módosíthatja vagy akár el is folythatja ösztönös törekvéseit, annál az állatnál már nehezebb körülhatárolni az ösztön és kategorikusan elhatárolni az értelemtől. Hasonló problémával kell megküzdenünk az alacsonyabbrendű állatnál is amikor az ösztön akarjuk elhatárolni a reflextől.
A nehézség jelentősen fokozódik az embernél. Nem lehet elvitatni, hogy az embernek is van kétségtelenül ösztönös eredetű hajlama, törekvése vagy cselekvése. Általában a szexuális, a táplálkozási, az anyasági, a menekülési és talán még a hatalomra törő cselekvéseket szokás leginkább ösztönös eredetűnek tartani. Egyben azonban megegyeznek: az ösztönt a test és lelki, vagy a biológiai és pszichológiai folyamatok közöti kapocsnak tekintik. Az ösztön a híd a biosz és a psziché között: egyik lábával még itt áll a másikkal már amott.
A viselkedés amit a Stentor tanusít, meglepően hasonlít az értelmes viselkedéshez. Nem csak egyféleképpen védekezik a a kellemetlen hatás ellen, hanem négy különböző módszerrel, mintegy latolgatva a lehetőségeket. Olyan mintha gondolkodnék: észszerűen kipróbálja előbb egyik, majd másik módszerét, türelmesen megvárja a hatást, tapasztalja az eredménytelenséget. Kialakulatlan idegrendszerénél fogva azonban mindezek a kifejezések csak a "mintha" szócska közbeiktatásával alkalmazhatóak rá. Nem latolgat, hiszen nincs mivel, de úgy viselkedik, mintha latolgatna. Nincs esze és mégis ésszerűen jár el. Úgy viselkedik, mintha tapasztalna, belátna, megfigyelne és határozna, valójában pedig csak reagál a külső ingerre.
A Stentor példája két szempontból tanulságos.
1: Benedek ösztönről adott meghatározás kiterjeszthető az alacsonyabbrendű élőlényekre is, ha úgy bővítjük ki, hogy az a viselkedés is beleférjen, amely nem pszichológiai ugyan, de olyan, mintha az volna. A teljes definíció pedig így hangzik:
Az ösztön olyan biológiai törekvés, amely pszichológiai vagy azzal analóg viselkedésben nyilvánul meg.
(biológiai törekvés meghatározása majd a későbbiekben)
2: Nem lehet éles határt vonni az alacsonyabbrendű és a magasrendű "lelki" funkció közé. Kétségtelen, hogy számos olyan lelki tulajdonságnak amelyeket csak a jól fejlett idegrendszerű állatoknál s főleg az embernél találunk meg, biológiai eredetét fedezhetjük fel ennél az egysejtű lénynél.
Bennünket a továbbiakban nem az állat, hanem az ember ösztöneinek világa érdekel. Amikor most sorra ismertetem az egyek ösztöntani szemléleteket, az a célom, hogy szervesen felépítsem azt a gondolatmenetet, amely végül a biopszichológiai alapon nyugvó emberi - humán - ösztönrendszer kialakulásához vezetett.
II. a A filozófiai ösztönfogalommal foglalkozik, ez majd egy következő jegyzet, bejegyzés lesz.
Stentor kép forrása
Az elmúlt hetek valamelyik napján olvastam az interjút (első részét), gondoltam megosztom Veletek, hogy nagyon meglepődtem mikor azt olvastam, hogy Jean nem volt soha házas és gyermeke sem született.
Valamint szeretnék egy részletet kiemelni az interjúból, fontos részletnek tartom:
Amit nem is olyan régóta teszünk, az az, hogy divattrendeket követünk, mindig azt, ami éppen divatos: Dr. Spock, Dr. Penelope – hogy hogyan kell győzni egy kisbaba felett, olyan felfogásban, mintha háborúznánk ellene. Ha utánagondol az ember, ez abszurd, hogy mi vagyunk az egyetlen faj, aki háborúzik a saját utódaival, hogy az akaratunk a babánk akaratával szemben áll, és az akaratunkkal le akarjuk őt győzni, hogy rákényszerítsük, hogy azt tegye, amiről azt feltételezzük, hogy helyes.A következő oldalról idéztem:
Őrült gondolat, hogy a saját gyermekeink természetes ellenségei vagyunk! De mégiscsak létezik az a gondolat, hogy ha magasra emeled a babát, akkor el fogod kényeztetni.
Interjúk Jean Liedloff-fal, 1. rész
Most megpróbálom megmutatni az ágakat, és ha későbbiekben időm engedi az ágakhoz tartozó leveleket is láttatni szeretném. Írtam már korábban, hogy több könyvet olvasok egyszerre, akkor hármat jegyeztem fel, és azt igértem ebből elolvasom A boldogság nyomában c., persze nem így lett, egy másik könyvet olvastam ki
- Michel Odent: A szeretet tudományosítása vette át a vezető szerepet (róla majd szeretnék valamikor egy bővebb bejegyzést)
- Az ágynál vár rám két könyv aláhúzgálásra: Benedek István: Az ösztönök világa, Sigmund Freud: Bevezetés a pszichoanalízísbe
- Benedek könyvében olvastam Darwin ösztönelméletéről, a neten utána néztem az élettörténetének, majd beleolvastam A fajok eredete c. könyvébe (MEK-en), azt hiszem megvásárolom, nagyon magával ragadott.
- A szg. asztalon vár rám a kölcsönkapott Elisabeth Badinter: A szerető anya, Szabó Verának itt is köszönöm még egyszer
- Kontinuum - elvről is szeretnék bejegyzést készíteni, keresgéltem a neten és raakadtam Csizmadia Ákos honlapjára, amit szeretnék átolvasni, és szerintem felvenni vele a kapcsolatot, valamint itt találtam a következő idézetet: "A feltétel nélküli biztonság, az állandó anyai jelenlét alapvető igénye a babának."
- Csányi Vilmos: Az emberi viselkedés - - Csányi Vilmos egy újabb ág...Az emberi viselkedés evolúciója c. előadását meg szeretném hallgatni, ha van kedvetek tartsatok velelem :)
Egy szó mint száz: gyökereim, ágaim erősödnek, hajtásaim megindultak, remélem a tavasszal én is lombkoronát öltök....
(kép helye itt, remélem nem kapok ki érte :)))
Josef Wolf, Zdenék Burian: Az őskori ember könyvéből szeretnék idézni és képeket mutatni Nektek:
(talán ez a könyv a felelős az előző bejegyzésért is.....???)
"A 200000 évvel ezelőtt élt előemberek valószínűleg kisebb hordákban, csoportokban éltek. A horda férfitagjai többnyire közösen vadásztak; ők vitték haza a zsírt és bőséges fehérjét tartalmazó húst. Az asszonyok fő foglalatossága és hivatása a gyereknevelés volt, de ők gyűjtötték össze az ehető növényeket, gyökereket és gyümölcsöket, sőt kisebb állatokat is fogtak."
"Feltételezhető, hogy az előember "csoportházasságban" élt, legfeljebb egyes párok álltak isőszakos, házasság jellegű kapcsolatban. Életük azonban még így is viszontagságos, nehéz volt. Az újszülöttre nem várt hosszú élet."
"A gyűjtögető anyának magával kellett hurcolnia gyermekét, akinek gondozása és táplálása, a vadállatokkal szembeni védelme, megóvása sok bajjal járt, így a gyermekhalandóság igen nagy volt. A felnőttek is alig 20-25 évet éltek meg. A gyerekek szüleiktől tanulva, utánzásos tanulással sajátították el az életben maradáshoz szükséges tudnivalókat. Tüzet gyújtani még nem tudtak, de magukkal vitték az égő fadarabokat, táplálták és őrizték a tüzet. A tűz köré kuporodó hordatagokban jobban kifejlődött az összetartozás érzése, szilárdabbakká váltak a szociális kötődések és kedvezően hatott a kommunikáció fejlődésére. A technika fejlődésével megváltoztak a kezdetleges társadalmi viszonyok. Idővel mind általánosabb lett a közeli rokonok közötti szexuális kapcsolatok tiltása. A csoportházasságokon belül már régebben terjedni kezdtek a páros kapcsolatok, amelyek kezdetben még csak időszakos jellegűek voltak... csak az idő múlásával, lassan alakult ki a tartósabb monogám házasság formája."
Kedvenc képem:
(Látjátok a hordozós anyukát? :))
Rég jártam erre...fejben már kb. 10 bejegyzést készítettem, a fizikai megvalósítás valahogy olyan nehéz, de igyekszem kitalálni valamiféle "stratégiát", hogy ezek a bejegyzések ne csak a fejemben leledzenek!
Ősanya. Gondoltam most Róla írok. Szeretném megosztani Veletek, hogy mit jelent Nekem ez a szó.
Az őskorban élő anyára gondolok, aki nem könyvekből nevel, van előtte minta amit lát, de alapvetően az ösztön vezérli.
Behunyom a szemem és gondolatban visszamegyek az őskorba. (na de hogy tudok lecsukott szemmel gépelni?? :):):):), vakonírás :):):))
Lassan anyává válok, érzem közeleg az idő, világra hozom gyermekem. Tudom, hogy most egy vagy két napot külön fogok tölteni a hordától. Egyedül szülök, bíznom kell önmagamban és a gyerekemben, hinnem kell, hogy sikerül. Itt az idő. Keresek egy biztonságos helyet ahol nem zavarnak meg szülés közben. Óriási fájdalmakat élek meg, pár óra és kezemben a gyermekem. Aki nem sír fel, mert a biztonságban érzi magát, nem veszik idegenek körül, engem hall és érez, pihegek...mind a ketten tudjuk a dolgunkat..hogy honnan? Ösztönből....az ősi ösztön súgja mit kell tenni. Mellre helyezem, szopik. Közben megszületik a lepény, a köldökzsinórt elrágom. Pihenünk mind a ketten, majd megkeressük a hordát ahol üdvözölnek. Anya lettem, gyerek és én egyek vagyunk, folyamatosan mellettem van, jelzésit hamar megtanulom, egymásra vagyunk hangolva, nagyon keveset sír, azt is inkább nappal, éjszaka csendben van....szorosan közel van hozzám, minden mozdulatát érzem, Ő is az enyémet, biztonságban vagyunk együtt, nem kell félnünk a nagyvadaktól. Viszem magammal minden hova....egyek vagyunk, egymásért vagyunk...a tét: a túlélés....
